datagram: A TCP/IP protokollban az információ datagramban terjed. A datagram (csomag) az üzenetben elküldött adatok összessége. Minden datagram a hálózatban egyedi módon terjed. Ezen csomagok továbbítására két protokoll, a TCP és az IP szolgál. A TCP (Transmission Control Protocol) végzi az üzenetek datagramokra darabolását, míg a másik oldalon az összerakást. Kezeli az esetleges elveszõ csomagok újrakérését és a sorrendváltozást. Az IP (Internet Protocol) az egyedi datagramok továbbításáért felelõs.

DCE (Data Circuit-Terminating Equipment): adatáramköri-végberendezés, modem.

de-facto szabványok: olyan szabványok, amelyek elterjedését már egy-egy konkrét megoldás széleskörû használata biztosítja. Példa ez utóbbira a nyomtatók Centronics interfésze, vagy az IBM-PC-ben alkalmazott számos megoldás. Természetesen számos esetben a de facto szabványokat célszerû utólagosan de jure szabványokká alakítani.

de-jure szabványok: olyan szabványok, amelyeket bizottságok deklarálnak, és hivatalos dokumentumokban rögzítenek

DES: (Data Encyption Standard) — Adattitkosítási szabvány. A számítógépek megjelenésével az a hagyományos módszerek (helyettesítés és felcserélés) továbbélnek, de a hangsúly máshová került. Mivel régen emberek voltak a titkosítók, ezért a készítõk egyszerû, emberek által jól megtanulható algoritmusokat és hosszú kulcsokat használtak.

A számítógépek megjelenésével felmerült az igény olyan titkosítási algoritmusok iránt, amelyek olyan komplikáltak, hogy még egy számítógép se tudja megfejteni. Manapság a titkosítási algoritmus a nagyon bonyolult (hiszen a számítógép végzi), és a megfejtõ még sok titkosított szöveg birtokában sem tudja megfejteni.

A DES módszer lényegében egy 64 bites nyílt szöveget 64 bites titkosított szöveggé alakít egy 56 bites titkosítási kulcs segítségével.

Bináris elemek esetén a felcserélések és helyettesítések egyszerû áramkörök segítségével valósítható meg.

A felcseréléseket a P doboz, a helyettesítéseket az S doboz végzi. A P doboz nem más mint egy 8 bemenetû és 8 kimenetû áramkör, egy bemenõ paraméter által meghatározott össze-vissza kötött ki- és bemenetekkel, azaz a bemeneti 8 bit felcserélésével állítja elõ a 8 bites kimenetet.

A helyettesítést az S doboz végzi, ez a doboz a bemenetére adott 3 bit nyílt szöveget alakítja át 3 bit titkos szöveggé.

A titkosítás elsõ lépésben egy kulcstól független felcserélés történik, az utolsóban, pedig ennek az inverze. Az utolsó lépésben egyszerûen az elsõ 32 bitet felcserélik az utolsó 32 bittel. A közbülsõ 16 fokozat ugyanúgy mûködik, de a kulcs más-más része határozza meg az alkalmazott P és S dobozok konkrét felépítését. Ez természetesen logikai függvényekkel is leírható, és ez alapján titkosító program is készíthetõ.

digitális bitcsõ (digital bit pipe): Az ISDN alapkoncepciója az ún. digitális bitcsõ (digital bit pipe). Ezen — a felhasználó és a szolgáltató között húzódó képzeletbeli csövön — áramlanak mindkét irányban az információt szállító bitek. A bitfolyam idõosztásos multiplexelésével a digitális bitcsõ támogathatja a bitcsõ több független csatornára való felosztását. Két alapvetõ bitcsõ szabványt fejlesztettek ki: egy kisebb adatátviteli sebességût magán célokra, és egy üzleti célokra tervezett nagyobb sebességût, amely több csatornát támogat.

DNS: (Domain Name System) Domén-név rendszer. Az FQDN-t, azaz a teljes domén-nevet eszerint képzik.

domén (domain) nevek: Az Internet használata során két, egymástól akár sok ezer kilométerre lévõ számítógép között alakul ki kapcsolat. Nyilvánvalóan ezért minden egyes gépet azonosíthatóvá, címezhetõvé kell tenni. Erre két, egymással egyenértékû módszer áll rendelkezésre. Az elsõdleges módszer az amit IP címzésként már megismertünk, míg a másodlagos — a felhasználók által szinte kizárólagosan használt módszer az azonosító domén (domain) nevek rendszere. A domén általában egy ország globális hálózati egysége vagy hálózati kategóriája, az aldomén ezen belül egy különálló hálózatrész, a hoszt pedig az adott hálózatrészen belüli felhasználókat kiszolgáló gép azonosító száma. A domén-név egyes részeit néha eltérõ kifejezéssel adják meg: a hálózati tartomány domén vagy network, az altartomány aldomén vagy subnet, a kiszolgáló gép a hoszt vagy hoszt-address.

DTE (Data Terminal Equipment): adatvég-berendezés, számítógép vagy terminál

Duplex átvitel: az átvitel egyszerre két irányú (duplex) . Ilyen átvitel esetén egyidejû két irányban történõ átvitel valósul meg, hasonlóan az emberi beszélgetéshez, és technikai példaként a telefont említhetjük meg.

EBCDIC: különféle számítógépek különbözõ adatábrázolási módokat használnak. Ez karakterek esetén lehet különbözõ kódrendszerek használata. Az IBM nagy gépek ilyen kódja az EBCDIC-kód.

ECC: Egyedi bithibák kezelésére a hibajavító (error correcting codes - ECC) és hibajelzõ kódok (error detecting codes) alkalmazása ad lehetõséget. Mindkét esetben az adatblokkokat redundanciával küldik, hogy a vevõ az esetleges hiba tényét felfedezhesse (hibajelzés) illetve megállapíthassa hogy minek kellett volna jönnie (hibajavítás).

Egyetemes Tizes Osztályozás: (ETO) Egy hierarchikus információszervezésû rendszer, amely az emberiség tudásanyagát próbálta rendszerezni. Tíz fõcsoportot választott, és ezeken belül újabb alcsoportokat definiált.

egymódusú üvegszál: Ha az üvegszál átmérõjét a fény hullámhosszára csökkentjük, akkor a fénysugár már verõdés nélkül terjed. Ez az egymódusú üvegszál (single (mono) mode fiber).

együttmûködési réteg (session layer): Más néven: viszony réteg. A különbözõ gépek felhasználói viszonyt létesítenek egymással, például bejelentkezés egy távoli operációs rendszerbe, állománytovábbítás két gép között. Átvitt adatfolyamokba szinkronizációs ellenõrzési pontok beiktatása. Ez azt biztosítja, hogy hosszú átvitt adatfolyam átvitele alatt bekövetkezõ hiba esetén elegendõ az utolsó ellenõrzési ponttól ismételni az elvesztett adatokat.

elõfizetõi hurkok: Minden elõfizetõ két vezetékkel a hozzá közeli helyi központhoz kapcsolódik. Ezeket elõfizetõi hurkoknak (local loop) nevezik.

E-mail (Electronic mail): A legalapvetõbb szolgáltatás, a legelsõ, amit az Interneten használtak, az elektronikus levelezés. Egy levelezõprogram (mail) segítségével szöveges állományt küldhetünk az Internet bármelyik felhasználójának. Ehhez az kell, hogy minden levelezõnek egyedi címe legyen, és a címzés is szabványos legyen. Egy felhasználó Email címe általánosan a következõképpen épül fel:

Általánosan fogalmazva egy felhasználói név (username) és egy cím (domain) részbõl áll, a kettõ között a @ jel található. Ez a "kukac" az angol "at" szót jelenti, vagyis arra utal, hogy ez a felhasználó HOL (melyik gépen) található meg.

entitás: Minden rétegben vannak aktív, mûködõ elemek ún. funkcionális elem-ek (más, elterjedt néven: entitás-ok), amelyek a rétegtõl várt funkciókat megvalósítják. Ez lehet egy program, vagy egy hardver elem (pl. egy be-kimeneti áramkör).

FAQ: A USENET több mint 6000 témával való foglalkozásra alakult ún. hírcsoport-ot tartalmaz. A levelezési listáktól eltérõen a hírcsoportba küldött leveleket nem kézbesítik, hanem anyagaikat szervereken tárolják, amit az adott géphez hozzáférési jogot kapott személyek elolvashatnak. Az összes hírcsoport anyagát csak néhány nagy hírszerver tárolja, a többieken csak egy-egy kiválasztott részük található. A kezdõk bekapcsolódását kéréseket és rá a válaszokat tartalmazó dokumentumok, az ún. FAQ-ok (magyarul: GYIK = Gyakorta Ismétlõdõ Kérdések) segítik.

FDDI: Két optikai szálas gyûrûbõl áll, amelyekben az adatforgalom ellentétes irányú. Ha az egyik meghibásodik a másikon az adatforgalom tovább folyik. Ha mindkettõ ugyanazon a ponton szakad meg akkor a két gyûrû egyetlen dupla hosszú gyûrûvé alakítható. Minden állomás olyan relékkel van felszerelve, amelyek a gyûrûk összekapcsolására, és a meghibásodott állomások kiiktatására használhatók.

Az FDDI két állomástípust határoz meg:

• az A osztályú állomást, amely mindkét gyûrûhöz kapcsolódik, és a
• B osztályút, amelyik csak az egyikhez.

Az igényektõl és a költségektõl függõen üzembe helyezéskor tiszta A, tiszta B, vagy kombinált típusú állomásokból építhetjük fel a hálózatot.

Az FDDI több-módusú üvegszálakat használ olcsóbb volta és kisebb veszélyessége (nem lézerfény, csak LED) miatt.

FDM: Frekvencia osztásos multiplexelés (FDM - Frequency-Division Multiplexing). A módszer alapelve azon a tényen alakul, hogy szinuszos hullámok összegébõl bármelyik összetevõ egy megfelelõ szûrõvel leválasztható. Az adó oldalon a csatornák jeleit egy-egy vivõfrekvenciára ültetik (a vivõfrekvenciát a jelekkel modulálják), ezeket összegzik, az összegzett jelet átviszik a vevõ oldalra, és ott ezeket szûrõkkel választják szét.

Fél duplex: ilyen átvitel esetén a csatornán az információáramlás már kétirányú, felváltva történik, úgy hogy egyszerre mindig csak az egyik irány foglalja a csatornát. Ilyen átvitel valósul meg nagyon sok rádiós kapcsolatban (pl. CB rádió). Váltakozóan két irányú = fél duplex.

felhasználónév: Míg az egyes hosztokat a hosztcímük egyértelmûen meghatározzák, addig a hosztokat több felhasználó használja, tehát a hozzájuk kapcsolódó felhasználókat is meg kell különböztetnünk egymástól. Erre azok felhasználói neve (login- vagy felhasználónév), vagyis az adott hoszton egyedi azonosító-név szolgál.

finger: Ha a finger szó után megadunk egy Email-cím szerkezetû címet (rámutatunk), információkat tudhatunk meg a megjelölt felhasználóról. Ilyenek például: A felhasználói login és saját neve, home könyvtára, alapértelmezett shell-je, utolsó bejelentkezésének idõpontja, illetve, ha éppen be van jelentkezve, akkor mióta, és honnan.

Ezen kívül még olyan információk olvashatók, amiket az illetõ maga adott meg. Többnyire minden rendszerben van egy erre kijelölt fájl, amibe bármit beírhatunk, amit közölni szeretnénk a minket finger paranccsal megkeresõ személlyel. Unix rendszerben a home könyvtárunkban lévõ .plan nevû fájlban található információ olvasható el a finger paranccsal.

fizikai réteg (physical layer): Valójában ezen a rétegen zajlik a tényleges fizikai kommunikáció. Biteket juttat a kommunikációs csatornára, olyan módon, hogy az adó oldali bitet a vevõ is helyesen értelmezze ( a 0-át 0-nak, az 1-et, 1-nek). A fizikai közeg, és az információ tényleges megjelenési formája igen változó lehet: pl. elektromos vezeték esetén, a rajta lévõ feszültség értéke, vagy a feszültség változásának iránya. Információhordozó és közeg más és más lehet még: fénykábel, rádióhullám, stb. Itt kell azt is meghatározni, hogy mennyi legyen egy bit átvitelének idõtartama, egy vagy kétirányú kapcsolat. A kétirányú kapcsolat egyszerre történhet-e? Hogyan épüljön fel egy kapcsolat és hogyan szûnjön meg. Milyen legyen az alkalmazott csatlakozó fizikai, mechanikai kialakítása?

fordított tanulás módszere: Az elszigetelt forgalomirányítás egyik lehetséges algoritmusa a fordított tanulás módszere. A hálózatban minden csomópont egy csomagot indít el amely tartalmaz egy számlálót és az elindító azonosítóját. A számláló értéke minden csomóponton történõ áthaladáskor megnöveli értékét egyel. Amikor egy csomópont (IMP) egy ilyen csomagot vesz, akkor ezt elolvasva tudja, hogy a csomagot küldõ hány csomópontnyi távolságra van tõle.

Természetesen az optimális út keresése érdekében, ha ugyanarra a távoli csomópontra egy kedvezõbb értéket kap (van rövidebb út is), akkor az elõzõt eldobva ezt jegyzi magának. Ha azonban meghibásodás következik be, vagy az optimális útvonal valamelyik része túlterhelõdik, akkor ezt az algoritmus nem veszi észre. Ezért célszerû idõnként “mindent felejteni”, törölni a feljegyzéseket, hogy az ilyen változó körülményekre is mûködjön az algoritmus.

forgalomirányítás: A forgalomirányítás (routing) feladata a a csomagok hatékony (gyors) eljuttatása az egyik csomópontból a másikba, illetve a csomagok útjának a kijelölése a forrástól a célállomásig. A hálózatot célszerû gráfként modellezni, ahol a csomópontok a csomagtovábbító IMP-k, és a csomópontokat összekötõ élek az IMP-k közötti információs adattovábbító csatornák. A csomagok a hálózati vonalakon keresztül jutnak egy IMP-be, majd az valamilyen irányba továbbküldi a csomagokat. Mivel az ilyen hálózati csomópontok irányítási, továbbküldési kapacitása véges, elképzelhetõ a csomagok sorban állása a bemenõ oldalon. A forgalomirányítási szemléletünket nagyon jól segíti az olyan analógia, ahol a hálózatot a közúti hálózat, míg a csomagokat az autók képviselik. A csomópontok pedig természetesen az útkeresztezõdések.

forgóablak: Az adatkapcsolati kétirányú protokolloknál a csatorna jobb kihasználását teszi lehetõvé, ha megengedjük, hogy a csatornán több keret is tartózkodhat. Az ezt lehetõvé eljárásokat csúszóablakos (sliding window) vagy forgóablakos protokolloknak nevezik.

A protokollban minden egyes kimenõ keret egy 0-max (az ábrán:0-7) közötti sorszámot kap. A lényeg az, hogy a sorban elküldendõ keretek sorszámaiból egy aktualizált listát tart fenn az ADÓ.

fõállomás: Az adatkapcsolat szintû asszimetrikus (unbalanced) mûködési módnál egy mesterállomás (fõállomás (primary station)) vezérli a szolgaállomásokat (mellékállomás (secondary station)). (HDLC)

FQDN: A felhasználó számára könyebben használható a név alapján történõ címzés, ahol a sok számjegybõl álló IP cím helyett egy karakterlánc, az FQDN (Fully Qualified Domain Name) használható. Az FQDN, azaz a teljes domén-név, amelyet a DNS (Domain Name System), vagyis a domén-név rendszer szerint képeznek, ugyanúgy hierarchikus felépítésû, mint az IP cím, formailag pedig több, egymástól ponttal elválasztott tagból áll.

Frame Relay: Keret-relézés. Mint a nevébõl következik nem a csomagokat, hanem az adatkapcsolati szint kereteit viszik át a megfelelõ minõségû hálózaton. A keret-relézés egy X.25-höz hasonló új módszer, bár az X.25-höz eltérõen nem megbízható összeköttetést biztosít ,nincs a sebességet és vevõ fogadóképességét figyelembe vevõ áramlásvezérlés (flow control). Az átvitelhez HDLC kereteket használ, ahol az adatrész akár 4 kbájt is lehet. A keretek egy vagy több, állandó kapcsolatra beállított virtuális áramkörön (Data Link Connection Identifier = DLCI) keresztül haladnak. Mivel a hibamentes keretátvitelt nem figyelik, ezért a felette lévõ réteg (HDLC IPC, TCP/IP) feladata a hibák felismerése, és a hibás keretek megismételtetése. Ez azonban nem akkora probléma, mert a keret-relézést általában nem analóg (pl. telefon) vonalakon, hanem a kis hibaaránnyal mûködõ digitális átviteli vonalakon keresztül valósítják meg. Mivel nincs áramlásvezérlés, a vevõ azokat a kereteket, amelyeket nem képes venni, egyszerûen eldobja.

Alkalmazása elõtt meg kell adni a használni kívánt a maximális átlagos adatátviteli sebességet (pl. 56 kbit/s). Nagyobb sebességgel történõ küldés esetén, az átvitel elõtt néhány keret DE (Discard Eligibility) jelölést kap, és a sebesség túllépésekor ezeket fogja a protokoll elõször eldobni. Észak Amerikában az "európai" X.25 átvitel helyett használják.

FSK: A frekvencia modulációt használták elõször a modemeknél, jó zajtûrése és a biteket hordozó frekvenciák szûrõkkel való könnyû szétválaszthatósága miatt. Szokták a módszert FSK-nak (Frequency Shift Keying) is hívni.

FTP: (File Transfer Protocol) Az ftp protokoll a hálózatban lévõ gépeken megtalálható fájlok átvitelére használható. Használata az Email-el szemben már folyamatos hálózati kapcsolatot igényel. Adatátviteli sebesség igénye is jelentõsebb, hiszen elfogadható idõn belül kell átvinnünk esetleg több száz kilobájtnyi adatot. Néhány kbit/s-os átviteli sebesség már elfogadható.

Az ftp protokoll két átviteli módban mûködhet: ascii és binary. Az elõbbi, mivel 7 bites kódokat használ, szövegállományok átvitelére alkalmas, az utóbbi bármilyen általános fájlra. Fontos továbbá, hogy egyes rendszerek (pl. Unix) különbséget tesznek kis és nagybetûk közt, azaz a fájl nevében tetszõlegesen lehetnek kis és nagybetûk.

ftpmail: Azok részére, akik csak Email kapcsolattal rendelkeznek, létezik a levéllel történõ off-line ftp, az ftpmailt. Ennek az a lényege, hogy vannak olyan hálózatra kötött számítógépek amelyek az ftpmail server programot futtatják, Ez fogadja a leveleket, és feldolgozza a bennük a ftp-vel elérni kívánt gép címét és az ftp parancsokat tartalmazó utasításokat. Az ftpmail program végrehajtja a kijelölt ftp kapcsolatot, letölti a megadott fájlt, uuencode-olja, majd elküldi levélben a feladónak. Ez egy nem túl kényelmes, de jól használható módszer fájlok letöltésére, ha nincs más mód. Természetesen ehhez pontosan ismerni kell a letöltendõ fájl pontos útvonalát is.

funkcionális elem = entitás

 9. fejezet: SZÓTÁR a - c

9. fejezet: SZÓTÁR g - i

9. fejezet: SZÓTÁR k - m

9. fejezet: SZÓTÁR n - p

9. fejezet: SZÓTÁR r - t

9. fejezet: SZÓTÁR u - x

Ábrajegyzék

Bevezetés

1.fejezet: A hálózatok célja, alkalmazása, alapfogalmak

2.fejezet: Fizikai átviteli jellemzõk és módszerek

3.fejezet: Közeg-hozzáférési módszerek

4.fejezet: Adatkapcsolati protokollok

5.fejezet: Hálózati réteg

6.fejezet: A felsõbb rétegek

7.fejezet: Lokális hálózatok

8.fejezet: A TCP/IP protokoll és az Internet

Tárgymutató