RARP (Reverse Address Resolution Protocol): Az ARP protokoll fordítottja, amely olyan táblázattal dolgozik, amelyben az van felsorolva, hogy milyen IP cím milyen ETHERNET címnek felel meg.

recieving window: A csúszóablakos protokollban a VEVÕ egy vételi ablakot (recieving window) tart fenn, amely az elfogadható keretek sorszámait tartalmazza. Bármelyik ablakon kívüli keret érkezésekor az eldobódik. Ha a k-adik keret érkezik, akkor rá a nyugta a következõ két feltétel teljesülése esetén lesz visszaküldve: 1. A k-adik keret még nem lett nyugtázva. 2. Minden keretet az elsõnek várt (az ábrán a 6.) és a k-adik között már vettünk.

repeater: Ethernet esetén vastag koax kábelhosszúsága max. 500 m, a vékony koaxé 185 m lehet. A hálózat által átfogott távolság növelése érdekében az egyes kábeleket ismétlõk (repeater) segítségével össze lehet kötni. Az ismétlõ egy fizikai rétegbeli eszköz, amely mindkét irányból veszi, felerõsíti és továbbítja a jeleket. A hálózat szemszögébõl az ismétlõkkel összekötött kábelszegmensek egyetlen kábelnek tekinthetõk (eltekintve az ismétlõ okozta plusz késleltetéstõl).

rés: Réselt gyûrûnél (slotted ring) a gyûrûn felfûzött állomások rés-eknek elnevezett rögzített hosszúságú kereteket adnak körbe. Minden résben van egy jelzõ (marker) amelyik jelzi a rés foglaltságát. Mivel a rés hossza állandó, az állomásnak az üzeneteit akkora darabokra kell vágnia, hogy azok elférjenek a résben (az állomáscímekkel, és egyéb kiegészítõ információval együtt.) Ha egy állomáshoz egy nem foglalt (üres) rés érkezik, akkor az elhelyezi benne a saját adatait, és továbbadja az immár foglalt keretet. Természetesen az adatot elhelyezõ állomásnak a feladata a visszaérkezett keret kiürítése, azaz a foglaltságának a megszüntetése. Ha átviteli, vagy egyéb hibák miatt (pl. az állomás elromlik) ez nem történik meg, akkor ez a rés foglaltan tovább kering a gyûrûben. Ezért kijelölnek egy állomást, amely felügyelõi feladatot is ellát: ez figyeli, hogy van-e olyan rés, amely a gyûrûben nem jut alaphelyzetbe, és ha ilyen van, egy idõ múlva eltávolítja a gyûrûbõl. Mivel önmagában a közeg nem biztosítja a rések megfelelõ lépkedéséhez szükséges késleltetést, ezért az állomásokon (és így a gyûrûn) a bitek átvitele léptetõregiszterek segítségével van lassítva.

réteg: A mai modern számítógép-hálózatok tervezését struktúrális módszerrel végzik, azaz a hálózat egyes részeit réteg-ekbe (layer) vagy más néven szint-ekbe (level) szervezik, amelyik mindegyike az elõzõre épül.

réteginterfész: A szomszédos rétegek között egy réteginterfész húzódik, amely az alsóbb réteg által a felsõnek nyújtott elemi mûveleteket és szolgálatokat határozza meg.

RFC: Az Interneten mivel eltérõ felépítésû hálózatokat kötnek össze, szükséges az Interneten folyó kommunikáció közös szabványainak kidolgozása, amelyet az RFC (Request for Comments) dokumentumok tartalmazzák, amelyekrõl a fejezet végén adunk egy rövid összefoglalót. A szabványok közös alapjául a UNIX operációs rendszerben megvalósított megoldások szolgáltak, mivel elsõként ilyen operációs rendszerû gépeket kötöttek össze, és jelenleg is az Internet-ben lévõ gépek többségén a UNIX valamelyik változat fut. Az Internet szabványokat RFC-knek hívják, ami a Request For Comments (Hozzászólásra, megvitatásra készített anyag) kifejezés rövidítése. Ha megszületik egy szabványtervezet, akkor azt elõször ajánlásként teszik közzé, és kap egy RFC számot. Ha végül az ajánlást elfogadják, akkor Hivatalos Internet Protokoll (Official Internet Protocols) válik belõle, de továbbra is az RFC számmal hivatkoznak rá. Megállapodás szerint minden RFC új számot kap, ha átdolgozzák. Két fontos RFC, az "Internet Számok" (RFC 1166) és a "Hivatalos Internet Protokollok" (RFC 1011) a tartalma miatt nagyon gyakran változik.

RLL: (Run Lenght Encoding) Sorozathossz kódolás. Sok nullát tartalmazó bináris sorozatokban a nullák számát bináris számként adjuk meg. Egy adattömörítési eljárás.

routing táblák: Vonalkapcsolt hálózatoknál az útvonal kijelölése a hívás felépítésének fázisában történik. Csomagkapcsolt hálózatokban az útvonal kijelölése vagy minden csomagra egyedileg történik, vagy kialakít egy olyan útvonalat amelyen egy sorozat csomag megy át. Ezért a csomópontoknak ún. routing táblákat kell tartalmaznia, amiben a vele kapcsolatban álló csomópontokra vonatkozó adatok (pl. távolság) be van jegyezve. (routing = forgalomirányítás)

RS-232-C: A nagyfokú és széleskörû elterjedése miatt egy számítógép és egy modem, vagy terminál közötti illesztés fizikai rétegének megvalósítása nagyon fontos. Ez teljes duplex, pont-pont típusú összeköttetés kialakítását igényli. Részletesen meg kell határozni a mechanikai-, a villamos-, a funkcionális-, és eljárás interfészeket. Az ezt megvalósító szabvány megalkotója az Electronic Industries Association elnevezésû, elektronikai gyártókat tömörítõ szakmai szervezet, így az EIA RS-232-C a pontos hivatkozás. Ennek nemzetközi változata a CCITT V.24. ajánlása, amely csak néhány ritkán használt áramkörben tér el. Az ajánlás (Recommended Standard 232 C) az eredeti ajánlás harmadik (“C”) változata.

RS-422: ez a villamos interfész a szimmetrikus átvitelt (balanced transmission) használja, amelyben minden fõ áramkör két, nem közös földû vezetékkel rendelkezik.

RS-423-A: a jeleket az összekötõ vezeték-pár közötti feszültségkülönbség hordozza, és a vevõk bementén lévõ differenciálerõsítõ fogadja ezeket a jeleket. Mivel a zavart indukáló külsõ villamos zaj hatása mindkét vezetéken megjelenik, ezért a különbségképzésnél ezek hatása kölcsönösen kioltja egymást. Az RS-423-A szabvány az RS-232-C szabványhoz hasonlít abban, hogy minden áramkörének közös földje van. Ezt a technikát asszimmetrikus átvitelnek (unbalanced transmission) nevezik.

RS-449: ez a szabvány valójában három szabvány eggyé ötvözése. A mechanikai, a funkcionális és az eljárási interfész az RS-449 szabványban, míg a villamos interfész két további szabványban (RS-423-A és RS-422) van megadva.

RS-485: Az egyre intelligensebb összekapcsolt eszközök igénylik a kétirányú kommunikációt. Ezért 1983-ban az EIA egy újabb szabványt jelentett meg, az RS-485-öt. Az RS-422-höz hasonló szimmetrikus átvitelt használja, de a vonal-páron már több ADÓ és több VEVÕ is lehet és közöttük az egy vezeték-páron fél-duplex összeköttetést lehetséges. Természetesen a teljes duplex kommunikációhoz itt is a négyvezetékes kialakítás szükséges. Annak elkerülésére, hogy több ADÓ kezdjen a vonalon adni, az adási jogot az egyik kitüntetett eszköznek, az ún. MASTER-nek kell biztosítani. Ez az eszköz címzett parancsok segítségévek szólítja meg a többi eszközt, a szolgákat (SLAVE), és szólítja fel õket esetleges adásra.

RZ - Return to Zero: - Nullára visszatérõ. A nulla a "nyugalmi állapot", 1 bitnél a bitidõ elsõ felében a +V, a második felében a jel visszatér a 0-ra: 

Az NRZ kódoláshoz képest vannak elõnyei: egyenfeszültség összetevõje csak V/4, ha az adat csupa 1-est tartalmaz, akkor is vannak jelváltások (szinkronizáció). A legrosszabb a sávszélesség igénye: az maga az adatátviteli sebesség (ha az adatfolyam csupa 1-est tartalmaz). Bárkiben felmerülhet, hogy mi a helyzet a sok nullát tartalmazó sorozat esetében, hiszen ekkor sincsenek jelváltások, azaz a szinkronizáció problémás. Ilyen esetben azt a megoldást választják, hogy az adó pl. minden öt egymást követõ nulla után egy 1 értékû bitet szúr be, amit a vevõ automatikusan eltávolít a bitfolyamból.

SAP (Service Access Point): A rétegek közötti kommunikáció ún. szolgálatok segítségével valósul meg. A szolgálatok a rétegek ki/bemeneti pontján ún. SAP-ján (Service Access Point) keresztül érhetõk el. Ezek mindig két szomszédos réteg között találhatók. Lényegében a két réteg közötti kommunikáció ténylegesen ezeken a pontokon keresztül valósul meg.

SAP cím: A szolgáltatás-hozzáférési pontot ( SAP ) úgy is értelmezhetjük, mintha egy port címe, vagy egy állomás magasabb rétegeihez való hozzáférési pont lenne. Többfajta SAP cím létezik. A forrás SAP cím mindig egyedi, ami egyetlen olyan SAP-ot azonosít, amely az eredeti adatblokkot küldte. A rendeltetési SAP cím vagy egy egyetlen SAP-ot azonosító egyedi cím, vagy csoportcím. A csoport SAP cím a rendeltetési SAP-ok olyan csoportját határozza meg, amelybe tartozó rendeltetési állomás mindegyike veszi az adatblokkot.

sávszélesség: analóg rendszerek esetén használt fogalom: egy adott analóg jel maximális és minimális frekvenciájának a különbségét értjük alatta. Például az emberi beszéd alsó frekvenciája 300Hz, a felsõ frekvenciája 3300 Hz, így a sávszélessége: 3400-300=3.1 kHz

sending window: A csúszóablakos protokollban minden egyes kimenõ keret egy 0-max (az ábrán:0-7) közötti sorszámot kap. A lényeg az, hogy a sorban elküldendõ keretek sorszámaiból egy aktualizált listát tart fenn az ADÓ. A listában szereplõ sorszámú keretek az adási ablakba (sending window) esnek. Az ADÓ adási ablakában az elküldött, de még nem nyugtázott keretek vannak. Mikor egy nyugta megérkezik az ablak alsó fele feljebb csúszik, lehetõvé téve újabb keret elküldését. Nem kell a kereteket egyenként nyugtázni, ha pl. az ADÓ az 1-es sorszámú keretre kap nyugtát, ez azt jelenti, hogy nyugtázott a 6,7,0,1 keret. Mivel a kereteket esetleg újra kell adni, ezért az ablakban lévõ kereteket ismételt adásra készen memória-pufferekben kell tartani. Az ADÓ ezenkívül az ablakban lévõ minden keret elküldésétõl eltelt idõt nyilván tartja, és ha ez egy értéknél (timeout) nagyobb, akkor újra adja.

SLIP (Serial Line Interface protocol) : A SLIP/PPP kapcsolat egy telefonvonalon keresztüli kapcsolódás. Ilyenkor egy modem és a telefonvonalon TCP/IP szerû kapcsolatot megvalósító SLIP/PPP (SLIP - Serial Line Interface Protocol, PPP - Point to Point Protocol) protokoll szükséges. Számítógépünk a vonal másik végén egy Internetre kapcsolódó kiszolgáló számítógépen keresztül egy IP címet hordozó hálózatra kapcsolt géppé válik.

socket: A UNIX hálózatkezelésében a szolgálatinterfész központi jelentõségû fogalma a socket (foglalat), amely hasonló az OSI TSAP-jához. A socketek végpontok, amelyekhez alulról (az operációs rendszer felõl) az összeköttetések, míg felülrõl (a felhasználó felõl) a folyamatok kapcsolódnak.

A socket rendszerhívás létrehoz egy socketet (egy operációs rendszeren belüli adatstruktúrát): a hívások paraméterei kijelölik a címformátumot (pl. egy Internet nevet), a socket típust (pl. összeköttetés-alapú vagy összeköttetés-mentes), valamint a protokollt (pl. TCP/IP).

sodrott érpár: A csavart, vagy más néven sodrott érpár (Unshielded Twisted Pair = UTP) két szigetelt, egymásra spirálisan felcsavart rézvezeték. Ha ezt a sodrott érpárat kívülrõl egy árnyékoló fémszövet burokkal is körbevesszük, akkor árnyékolt sodrott érpárról (Shielded Twisted Pair = STP) beszélünk. A csavarás a két ér egymásra hatását küszöböli ki, jelkisugárzás nem lép fel. Általában több csavart érpárt fognak össze közös védõburkolatban. Pontosan a sodrás biztosítja, hogy a szomszédos vezeték-párok jelei ne hassanak egymásra (ne legyen interferencia). Az épületekben lévõ telefon hálózatoknál is csavart érpárokat használnak. A felhasználásuk számítógép-hálózatoknál is ebbõl a ténybõl indult ki: ezek a vezetékek már rendelkezésre állnak, nem kell új vezetékeket kihúzni a munkahelyekhez.

Ma már akár 100 Mbit/s adatátviteli sebességet is lehet ilyen típusú vezetékezéssel biztosítani. Alkalmasak mind analóg mind digitális jelátvitelre is, áruk viszonylag alacsony. A zavarokkal szemben való érzékenységük tovább növelhetõ, ha árnyékolást alkalmazunk a csavart érpár körül. Az UTP kábelek minõsége a telefonvonalakra használtaktól a nagysebességû adatátviteli kábelekig változik. Általában egy kábel négy csavart érpárt tartalmaz közös védõburkolatban. Minden érpár eltérõ számú csavarást tartalmaz méterenként, a köztük lévõ áthallás csökkentése miatt. Szabványos osztályozásuk: 

A kategóriák közötti egyetlen lényeges különbség a csavarás sûrûsége. Minél sûrûbb a csavarás, annál nagyobb az adatátviteli sebesség (és a méterenkénti ár...). Az UTP kábeleknél általában az RJ-45 típusjelû telefoncsatlakozót használják a csatlakoztatásra.

Ethernet hálózatokban 3.-5. kategóriájú kábeleket 10BaseT néven specifikálták.

Sorozathossz kódolás = RLL (Run Length Encoding)

SPACE: A soros protokoll szerint, ha a soros vonalon nem folyik információátvitel, a vonal állapota aktív (MARK) szintû. Az adatátvitel kezdetekor az ADÓ a vonalat egy bit átvitelének idejéig alacsony (SPACE) szintre állítja (Vigyázzunk! Ez a pozitív feszültség!) (START bit), majd utána történik meg az adatbitek átvitele. Az átvitt adatbitekbõl álló bitcsoport végére az ADÓ STOP bit(ek)-bõl álló aktív (MARK) szintû jelet helyez el. A VEVÕ az adás kezdetérõl a vonal MARK-SPACE állapotváltozásából szerez tudomást.

START-STOP átvitel: Az aszinkron karakterorintált eljárások legrégibb módszere a START-STOP átvitel. Ennél a szinkronizmus az adó és a vevõ között csak egy-egy karakter átvitelének idejére korlátozódik. (A televízió technikában is alkalmazott ez a módszer: a soron belüli képpontok helyes megjelenítését a sorszinkron jellel (START jel!) szinkronizált soroszcillátor egy soron belül közel állandó frekvenciája biztosítja.)

station address: állomáscímet, amely a megcímzett terminált azonosítja.

Statisztikai kódolás: a kódhossz a kód elõfordulási gyakoriságától függ. Ennek az a lényege hogy a információt leíró kódhalmazban a kódok hosszát azok gyakorisága alapján állapítjuk meg. Egy adattömörítési eljárás.

statisztikai multiplexer: Ha a kapcsolódó terminálok közötti tényleges forgalom kicsi, akkor a kimenõ vonalon levõ kimeneti idõrések zöme veszendõbe megy. Ezért gyakran lehetséges olyan kimeneti vonalat használni, amelynek kapacitása kisebb, mint a bemeneti vonalak kapacitásainak összege. Az ezt megvalósító eszköz a koncentrátor. Ilyenkor a terminálok csak valódi adatot küldenek, álkaraktereket nem, de a karakterek származási helyét azonosítani kell. Például úgy, minden karakter kettõzött : egyik a terminál száma a másik a tényleges karakter. Az ilyen elven mûködõ koncentrátorokat, szemben a valódi (szinkron) multiplexerekkel, statisztikai multiplexereknek (statistical multiplexer) nevezik.

store-and-forward: Két pont közötti csatornával rendelkezõ alhálózatnál (pont-pont összeköttetés) a két kommunikációs végpontot pl. egy kábellel kötik össze, és az üzenetek (más néven csomagok (packet) ) ezen a kábelen keresztül haladnak. Amikor egy vevõ megkapja a csomagot és az nem neki szól, akkor azt továbbadja egy következõ pont-pont összeköttetésen keresztül. Ezért az ilyen típusú hálózatokat más néven szokták két pont közötti (point-to-point), vagy tárol és továbbít (store-and-forward ) hálózatoknak nevezni.

STP: árnyékolt sodrott érpár (Shielded Twisted Pair = STP)

suballocation: A Novell Netware 4.x egyik újdonsága, hogy A fájlokat hordozó lemezblokkok mérete 4 és 8 kbájt mellett 512 bájt lehet - (suballocation), amivel a fizikai blokkméretet az adatblokkok méretéhez lehet igazítani,

Subband kódolás: Csak bizonyos frekvenciatartományba esõ jeleket transzformáljuk (pl. telefon: 0-4 kHz). Egy adattömörítési eljárás.

subnet: TCP/IP protokollban címzésnél a domén-név egyik része az altartomány, amit aldomén vagy subnet kifejezéssel is megadnak.

szállítási réteg (transport layer): Feladata a hosztok közötti átvitel megvalósítása. A kapott adatokat szükség esetén kisebb darabokra vágja, átadja a hálózati rétegnek. Fontos része a címzések kezelése. Egy viszonyréteg által igényelt összeköttetési kérés általában egy hálózati összeköttetést hoz létre, ha azonban nagyobb hálózati sebesség szükséges akkor több hálózati kapcsolatot is igénybe vehet. Fordítva, ha kisebb átviteli sebesség is elegendõ, akkor egy hálózati összeköttetést lehet felhasználni több viszonyréteg kapcsolat lebonyolítására. Ezt a szállítási rétegnek a felsõbb rétegek felé nem érzékelhetõ módon kell megvalósítania. További feladatai: Több üzenetfolyam egyetlen csatornára nyalábolása, illetve forrás-cél összeköttetések létrehozása a névadási mechanizmus felhasználásával.

számítógép-hálózatok: A számítógép-hálózatok alatt az egymással kapcsolatban lévõ önálló számítógépek rendszerét értjük.

szelektív ismétlés: Az egyik csõvonal esetén használható általános hibakezelési eljárást (protokollt) szelektív ismétlésnek (selective repeat) hívják, és mûködése már az elõzõek és az elnevezése alapján már kitalálható: ennél a hibás keretet követõ összes jó keret tárolásra kerül. Amikor az ADÓ felfedezi, hogy volt hibás keret (nem kap nyugtát róla), akkor csak a hibást küldi újra. Ennél a protokollnál, mind az ADÓ mind a VEVÕ fenntart ablakot, a keretsorszámoknak. Az ADÓ ablaka 0-tól sorszmax-ig növekszik. A VEVÕ ablaka rögzített méretû, a megfelelõ mûködés érdekében 1-nél nagyobb.

szélessávú koaxiális kábel: Ez a fajta koaxiális kábelrendszer a kábeltelevíziózás szabványos kábelein keresztüli analóg átvitelt teszi lehetõvé. Mivel ezek a szélessávú hálózatok a szabványos kábeltelevíziós technikát használják, ezért az analóg jelátvitelnek megfelelõen — amely sokkal kevésbé kritikus mint a digitális — a kábelek közel 100 km-es távolságig 300 MHz-es (idõnként 450 MHz-es) jelek átvitelére alkalmasak. Digitális jelek analóg hálózaton keresztül átviteléhez minden interfésznek tartalmaznia kell egy konvertert, amely a kimenõ digitális jeleket analóg jelekké, és a bemenõ analóg jeleket digitális jelekké alakítja. Egy 300 MHz-es kábel tipikusan 150 Mbit/s-os adatátvitelt tesz lehetõvé. Mivel ez egy csatorna számára túlzottan nagy sávszélesség, ezért a szélessávú rendszereket általában több csatornára osztják. Az egyes csatornák egymástól függetlenül képesek pl. analóg televíziójel, csúcsminõségû hangátviteli jel, vagy digitális jelfolyam átvitelére is. Az alapsávú és a szélessávú technika közötti egyik legfontosabb különbség az, hogy a szélessávú rendszerekben analóg erõsítõkre van szükség. Ezek az erõsítõk a jelet csak az egyik irányba tudják továbbítani, ezért csak szimplex adatátvitelt képesek megvalósítani. A probléma megoldására kétféle szélessávú rendszert fejlesztettek ki: a kétkábeles és az egykábeles rendszert. A kétkábeles rendszerben két azonos kábel fut egymás mellett. A két kábelen ellentétes irányú az adatforgalom. Egykábeles rendszerben egyetlen kábelen két különbözõ frekvenciatartomány van az adó (adósáv) és a vevõ (vevõsáv) részére. A szélessávú rendszerek nagy elõnye, hogy egyazon kábelen egyidejûleg egymástól függetlenül többféle kommunikációt valósíthatunk meg, hátránya azonban a telepítés és az üzemeltetés bonyolultsága és a jelentõs költségek.

Szimplex: ilyen átvitel esetén a csatornán áramló információ csak egy irányú lehet, mindig van adó és van vevõ a rendszerben, ezek szerepet nem cserélnek. Ilyen kommunikáció a szokásos rádió vagy TV adás (nem tudunk visszabeszélni...). Az átvitel egyirányú (szimplex)

szinkron átviteli módszer: az egyes bitek jellemzõ idõpontjai (kezdetük, közepük és a végük) egy meghatározott alapidõtartam egész számú többszörösére helyezkednek el egymástól. Ez azt jelenti, hogy egy üzenet bitjei szigorú rendben követik egymást. A szinkronizmust egy speciális bitcsoport érzékelése biztosítja. A vevõ ezt érzékelve, már helyesen tudja az ezt követõ biteket vagy bitcsoportokat (karaktereket) értelmezni.

szint: A mai modern számítógép-hálózatok tervezését struktúrális módszerrel végzik, azaz a hálózat egyes részeit réteg-ekbe (layer) vagy más néven szint-ekbe (level) szervezik, amelyik mindegyike az elõzõre épül.

szolgálatok: A rétegek közötti kommunikáció ún. szolgálatok segítségével valósul meg. A szolgálatok a rétegek ki/bemeneti pontján ún. SAP-ján (Service Access Point) keresztül érhetõk el. A kommunikációt biztosító szolgálatoknak alapvetõen két különbözõ típusa lehetséges: az összeköttetés alapú és az összeköttetés mentes szolgálat.

T csatoló: Vékony koax kábelezés esetén a jelek visszaverõdésének megakadályozására a végpontokat a kábel hullámellenállásával megegyezõ értékû 50 W -os ellenállással kell lezárni. Mivel a számítógépek sorosan fel vannak fûzve a kábelre, a csatlakoztatást oly módon lehet megvalósítani, hogy a koaxiális kábelt egyszerûen kettévágják. A két végére ún. BNC csatlakozót szerelnek, és egy ún. T csatolót illesztenek be. Ez csatlakozik a számítógép hálózati kártyájára.

távhívó központok: Ha nem azonos helyi központhoz tartoznak az elõfizetõk, akkor a kapcsolat kialakításában a távhívó központok játszanak fontos szerepek. A helyi központok több vezeték-párral (nevük: helyközi trönk) kapcsolódnak a távhívó központhoz Ezeken keresztül a helyi központok közötti információcsere valósul meg. Természetesen a két elõfizetõ távhívó központon keresztüli összekapcsolása csak akkor lehetséges, ha mindkét elõfizetõ helyi központja ugyanazon távhívó központhoz kapcsolódik. Ha a távhívó központ nem közös, akkor az összeköttetés kialakítása a kapcsolóközpont hierarchia következõ szintjén történik. Ezek a magasabb szintû kapcsoló központok segítségével valósulnak meg.

TCP (Transmission Control Protocol):

Amikor az ARPANET Internetté vált, amelyben már számos LAN, rádiós csomagszóró alhálózat; valamint több mûholdas csatorna is mûködött, azaz a végpontok közötti átviteli megbízhatóság csökkent. Ezért egy új szállítási protokollt,- a TCP-t (Transmission Control Protocol - átvitel vezérlési protokoll) vezettek be. A TCP tervezésénél már figyelembe vették azt, hogy megbízhatatlan (az OSI terminológia szerint C típusú) alhálózatokkal is tudjon együttmûködni. A TCP-vel együtt fejlesztették a hálózati réteg protokollját (IP) is.

A TCP fogadja a tetszõleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól és azokat maximum 64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az, hogy idõzítéseket kezelve szükség szerint újraadja õket, illetve hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté.Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles, vagyis elegendõen nagy ahhoz, hogy egy adott bájt sorszáma egyedi legyen.

terminál vezérlõ (terminal controller): Sok alkalmazásnál a kapcsolódó kommunikációs vonalak jóval drágábbak a vonalhoz kötött berendezésnél. Sokszor megengedhetõ például, hogy egyetlen kommunikációs vonalon több terminál osztozhasson. A megoldás a terminál vezérlõ (terminal controller) amely a hozzá kapcsolódó terminálcsoporttól érkezõ adatokat egyetlen vonalon továbbítja, valamint fordítva : a vonalról érkezõ adatokat a terminálcsoport felé küldi tovább.

token ring: A létezõ többféle gyûrû kialakítások közül a 802.5 által szabványosítottat vezérjeles gyûrûnek (token ring) nevezik. a fizikai rétegben a 1, 4 vagy 16 Mbit/s-os sebességre alkalmas árnyékolt sodrott érpárt használ. Az IBM verziója, akárcsak a legtöbb vezérjeles gyûrû, 16 Mbit/s-os sebességen mûködik. A jeleket a különbségi Manchester-kódolással kódolják. A magas és alacsony logikai értékeket 3,0-4,5 V közötti pozitív, ill. negatív jelek képviselik. Rendesen a különbségi Manchester-kódolás magas-alacsony és alacsony-magas váltásokat használ a bitek jelzésére, de a 802.5 bizonyos vezérlõbájtokban (pl. keretek elejének és végének jelzésére) alacsony-alacsony és magas-magas átmeneteket is használ. Ezek a nem adat jellegû jelek csak egymást követõ párokban fordulnak elõ azért, hogy ne idézzenek elõ egyenfeszültségû komponenst a gyûrûn.

TOP: (Technical and Office Protocol - technikai és hivatali protokoll). Irodaautomatizálásra szánt megoldás. Valós idejû mûködést nem követel.

topológia: A hálózat összekapcsolási struktúráját jelenti.

torlódás: Ha egyes hálózatrészek túltelítõdnek akkor a csomagok mozgatása lehetetlenné válhat. Azok a várakozási sorok, amelyeknek ezeket a csomagokat be kellene fogadniuk, állandóan tele vannak. Ezt a helyzetet nevezzük torlódásnak (congestion). A torlódás a csomaghálózatokban olyan állapot, amelyben a hálózat teljesítménye valamilyen módon lecsökken, mert a hálózatban az áthaladó csomagok száma túlságosan nagy. A teljesítménycsökkenés jelentkezhet oly módon is, hogy a hálózat átbocsátóképessége (throughput) lecsökkent, anélkül, hogy a hálózat terhelését csökkentenénk, vagy pedig abban, hogy a hálózaton áthaladó csomagok késleltetése megnõtt. A teljesítménycsökkenés ezen jellegzetes tünetei többnyire együtt lépnek fel. A torlódás lehet helyi jellegû, amikor a jelenség a hálózatnak csak bizonyos részét érinti, vagy súlyosabb, mikor az egész hálózatra kihat. A torlódás szélsõséges esetben olyan is lehet, hogy a forgalom egészen vagy csaknem egészen megbénul, amikor a hálózat egyáltalán nem vagy csak kevés adatot kézbesít a rendeltetésre és fogad el a forrástól. Nem lehet kérdéses, hogy ez olyan végzetes helyzet az adatátviteli hálózat számára, amelynek bekövetkezését bármi áron el kell kerülni.

többmódusú üvegszálak: amikor az üvegszálban az adóból kibocsátott számos fénysugár ide-oda verõdik. Az ilyen optikai szálakat többmódusú üvegszálnak (multimode fiber) nevezik.

transzponder: A mûholdakon lévõ transzponderek a felküldött mikrohullámú jeleket egy másik frekvencián felerõsítve visszasugározzák.

trönk: Telefonhálózatoknál a helyi központok több vezeték-párral (nevük: helyközi trönk) kapcsolódnak a távhívó központhoz.

 9. fejezet: SZÓTÁR a - c

9. fejezet: SZÓTÁR d - f

9. fejezet: SZÓTÁR g - i

9. fejezet: SZÓTÁR k - m

9. fejezet: SZÓTÁR n - p

9. fejezet: SZÓTÁR u - x

Ábrajegyzék

Bevezetés

1.fejezet: A hálózatok célja, alkalmazása, alapfogalmak

2.fejezet: Fizikai átviteli jellemzõk és módszerek

3.fejezet: Közeg-hozzáférési módszerek

4.fejezet: Adatkapcsolati protokollok

5.fejezet: Hálózati réteg

6.fejezet: A felsõbb rétegek

7.fejezet: Lokális hálózatok

8.fejezet: A TCP/IP protokoll és az Internet

Tárgymutató