9. fejezet: SZÓTÁR u - x
UDP (user datagram protocol — felhasználói datagram protokoll): Összeköttetés-mentes szállítási protokoll. Sok alkalmazás használ üzeneteket, amelyek elférnek egyetlen datagramban. Példa erre a domén nevek kikeresése. Amikor egy felhasználó egy másik rendszerrel kapcsolatba akar lépni, akkor általában az adott rendszer IP címe helyett a nevét fogja megadni. Ezt a nevet le kell fordítania IP címre. Ehhez a név-szolgáltatóhoz kell a kérést tartalmazó üzenetet eljuttatni. A kérés annyira rövid, hogy biztosan elfér egyetlen datagramban, és a válasz ugyanilyen rövid. Ilyenkor nincs szükség a TCP teljes bonyolultságára. Ha egy pár másodpercen belül nem kapunk választ, akkor egyszerűen megismételjük a kérdést.
Az UDP csomagformátuma
A legtöbbet használt ilyen protokoll az UDP. Hasonlóképpen illeszkedik a rendszerbe, mint a TCP. A hálózati szoftver az adatok elejére ráilleszti az UDP fejlécet ugyanúgy, ahogy a TCP fejléc esetében teszi. Az UDP ezek után az IP-nek adja át a datagramot. Az IP hozzáteszi a saját fejlécét, amibe a TCP helyett az UDP protokollszámát helyezi el a Protokoll mezőben (lásd IP fejléc). Az UDP csak portszámokat biztosít, hogy egyszerre több program is használhassa a protokollt. Az UDP portszámok ugyanúgy használatosak, mint a TCP portszámok. Az UDP-t használó kiszolgálókhoz is léteznek jól ismert portszámok. Látható, hogy az UDP fejléc sokkal rövidebb, mint a TCP fejléce.
Unicode: 1987-ben a XEROX cég egy új 16 bites kód fejlesztésébe kezdett. Az Unicode elnevezést az egyik fejlesztő javasolta, mivel: unique (egyedi), universal (univerzális) és uniform (egységes) karakterkódolást biztosít. A kifejlesztett kezdeti specifikációkat tartalmazó Unicode 1.0 kódrendszer a világ összes írott ABC-jének kódolását tartalmazza. A fejlesztés során követett alapelvek a következők voltak:
Az Unicode tervezésénél is azért kompromisszumokat kellett kötni. Például a kompatibilitás érdekében az Unicode helyet foglal le néhány eredeti ASCII vezérlőkódnak, de ezt nem használja. Az első 8192 helyet a szabványos alfabetikus karakterek számára foglalták le, helyett hagyva a később szabványba bekerülő régi írások ABC-inek. A következő 4096 kód tartalmazza az írásjeleket, matematikai, műszaki és piktogram szimbólumokat. Az ezt követő 4096 karaktert foglalták le a kínai, japán és koreai ABC-nek és írásjeleknek. A kód legnagyobb részét mintegy 27000 karaktert az egységesített Han karakterek részére foglalták le. Az egységesített Han karakterkészletet a GB 13000 Kínai Nemzeti Szabvány definiálja. Végül az utolsó előtti 5632 hely a felhasználók által használható és definiálható, az utolsó 495 kód az Unicode alá konvertálást segítő karakterek tartománya.
URL (Uniform Resource Locator): egységes forrásazonosító: megadja a megjelenítő program számára, hogy az adott szövegrészhez, képhez, grafikához kapcsolt dokumentumot milyen módszerrel lehet megjeleníteni, milyen típusú kapcsolatot kell felépíteni, illetve hogy ez a forrás hol, az Internetre kapcsolt gépek közül melyiken található. Az URL-ek a HTML-dokumentumba beépített szabályos szerkezetű sorok, segítségükkel hozható létre az a logikai szerkezet és dokumentum kapcsolat, ami a WWW hypertext lényege. Az URL a következő információkat tartalmazza: a protokollt, a kiszolgálónak az Internet-nevét, a kiszolgáló portjának a számát, a forrás helyét.
UTP: csavar, vagy más néven sodrott érpár (Unshielded Twisted Pair = UTP). Két szigetelt, egymásra spirálisan felcsavart rézvezeték.
UUENCODE/UUDECODE: Az E-mail-en keresztül közvetlenül csak 0-127-es kódú ASCII karakterek küldhetők át. Ha olyan karaktert küldünk, aminek a 8. bitje 1, azt a rendszer levágja, elvész. Így közvetlenül bináris fájlok átvitele nem lehetséges. Több megoldás létezik erre a problémára, a legelterjedtebb program az UUENCODE/UUDECODE.
Az UUENCODE a fájlt alkotó bináris bájtsorozatot konvertál 7 bites szöveggé oly módon, hogy a fájl elejéről kezdve sorban vesz 3 db 8 bites bájtot, és azt szétbontja 4 db 6 bites darabra. Például:
AFH, 01H, 65H = 1010 1111 0000 0001 0110 0101 = 101011 110000 000101 100101
Mivel a speciális ill. vezérlőkarakterek ASCII kódjai 0-31-ig terjednek, a normál szöveg kialakítása érdekében mind a négy így kapott bitcsoporthoz hozzáad 32-t (00100000).
101011 110000 000101 100101 => 1001011 1010000 0100101 1000101 = 4BH 50H 25H 45H = KP%E
Így kaptunk 3 bájtból 4, a képernyőn is olvasható karaktert, amit aztán már elküldhetünk. Az UUDECODE program az így keletkezett fájlt kódolja vissza a fogadó oldalon. A kódolt fájl természetesen hosszabb lesz, mint az eredeti , mert a módszere semmilyen más változtatást (pl. tömörítés) nem végez.
ügyfél-kiszolgáló modell = kliens-szerver modell
vámpír csatlakozó: A vastag kábeleknél a számítógép-csatlakoztatás módja az ún. vámpír csatlakozó használata. Az ilyen rendszerű csatlakozás kialakítási módja a következő: a kábelbe egy rendkívül pontos mélységű és szélességű lyukat fúrnak. A lyuknak a rézmagban kell végződnie. Ebbe a lyukba kell becsavarni egy speciális csatlakozót (ez a vámpír csatlakozó) , amelynek végül is ugyanaz a célja mint a T csatlakozónak, csak nem kell elvágni a kábelt. A vámpír csatlakozókat csak a kábel jelölt, meghatározott pontjain lehet elhelyezni.
VBR - Variable Bit Rate: Az alkalmazások egyik alapvetően digitális átvitelt biztosító átvitele, amely változó bitsebességet biztosító átvitel. Változó adatátviteli sebességet igényel az interaktív szöveg és képátvitel. Ilyenkor sokszor lökésszerűen egy állandó bitsebességű átvitel zajlik, amit hosszabb szünet követ. Video átvitelnél is elegendő csak a kép teljes változásakor átvinni a képet, közben csak a változásokat. Az ATM-et (Asynchronous Transfer Mode) VBR típusú adatátvitelre tervezték.
vételi ablak: A csúszóablakos protokollban a VEVŐ egy vételi ablakot (recieving window) tart fenn, amely az elfogadható keretek sorszámait tartalmazza. Bármelyik ablakon kívüli keret érkezésekor az eldobódik. Ha a k-adik keret érkezik, akkor rá a nyugta a következő két feltétel teljesülése esetén lesz visszaküldve: 1. A k-adik keret még nem lett nyugtázva. 2. Minden keretet az elsőnek várt (az ábrán a 6.) és a k-adik között már vettünk.
vezérjeles sín: a gyűrű mint fizikai topológia kevéssé illeszkedik a futószalagok egyenes vonalú kialakításához. Ezért egy olyan kialakítást szabványosítottak, amely fizikailag lineáris buszkialakítása miatt üzenetszórásos módot használ (azaz a gyűrűtől eltérően nem pont-pont kapcsolati módon dolgozik). Logikailag azonban gyűrű felépítésű. Elnevezése: vezérjel busz, vagy vezérjeles sín. A logikai gyűrű szervezés azt jelenti, hogy minden állomás ismeri a bal és a jobb oldali állomásának a címét. Ez a szomszédság nem a fizikai elhelyezkedés, hanem a gyűrűben elfoglalt logikai elhelyezkedés szerinti. Amikor a gyűrűt elindítják, elsőként a legmagasabb sorszámú állomás küldhet üzenetet. A küldés után átadja a küldés jogát a közvetlen szomszédjának, amit egy speciális keret a vezérjel (token) képvisel. Ez a vezérjel a logikai gyűrű mentén jár körbe, állomásról állomásra. Küldési joga csak a tokent birtokló állomásnak van, ezért ütközés nem jöhet létre. A gyűrűhöz csatlakozó állomások minden üzenetet vesznek, de csak a neki szólót veszik figyelembe.
vezérlőállomás: Az IBM BISYNC-nél a többpontos üzemmód kialakításnál a csatorna közös használatát felügyelni kell, és ezt a vezérlőállomás végzi, amely a legtöbbször egy számítógép. Ez lekérdezéssel (polling) kérdezi a többi állomást, hogy van-e üzenetük. A lekérdező üzenet az ENQ karakterből és az állomás címéből áll. A lekérdezéssel a kiválasztott állomás adóvá válik, és elküldi üzenetét a vezérlőállomásnak, majd az adásának befejezését az EOT karakter küldésével tudatja. Ezt a vezérlőállomás véve újabb lekérdezést indíthat el. Két állomás közötti üzenetváltás ilyen módon csak a vezérlőállomáson keresztül lehetséges, azaz a BYSINC ún. centralizált többpontos vagy más néven multidrop rendszer.
BYSINC többpontos üzemmód
vezérlőkarakterek: a megjelenítés vezérlésére, formájának kialakítására, valamint az információcsere vezérlésére szolgálnak. A vezérlőkaraktereket három kategóriába soroljuk: — információcsere vezérlők, — formátumot befolyásolók — információ elkülönítők. Az első 32 karakter, és az utolsó DEL karakter tartozik ezekbe a kategóriákba.
virtuális áramkör: Az összeköttetés alapú hálózatoknál az összeköttetést virtuális áramkörnek (VÁ) szokták nevezni. A forrás és a cél között felépült állandó úton vándorolnak a csomagok, de egy fizikai közeget egyszerre több virtuális kapcsolat használhat. Virtuális áramkörök használatakor nem kell minden egyes csomagra forgalomszabályozási döntést hozni. A forgalomszabályozás az összeköttetés létesítésének a része, vagyis kiválasztásra kerül a forrást és a célt összekötő útvonal, amelyen lezajlik az összeköttetés forgalma. Az ilyen módon felhasznált virtuális áramkör az összeköttetés bontásakor megszűnik. A virtuális áramkörök kialakításához minden csomópontnak fenn kell tartani egy olyan táblázatot, amely bejegyzései a rajta keresztül haladó éppen használt virtuális áramkörök jellemzőit (honnan jött—hova megy) tartalmazzák, és az azonosításukra egy sorszámot használnak. Minden hálózaton keresztülhaladó csomagnak tartalmaznia kell az általa használt virtuális áramkör sorszámát. Amikor egy csomag megérkezik egy csomóponthoz, az tudja, hogy melyik vonalon jött, és mi az általa használt virtuális áramkörének sorszáma. A tárolt táblázatából ezek alapján ki tudja olvasni, hogy melyik csomópont felé kell továbbküldeni.
virtuális hívás: (VC=virtual call). A csomagkapcsolású hálózatok egyik alapvető csomagtípusú szolgálata. A PVC rövid időre kapcsolt összeköttetés, ideiglenesen kialakított megfelelője.
X.25 Virtuális hívás
A három fázis: a hívás felépítése, adatátvitel és lebontás csomagok segítségével történik. A forgalomvezérlés, ami megakadályozza hogy az egyik oldali gyorsabb DTE-DCE interfész elárassza csomagjaival a másik oldalt, a már megismert és csomagszinten alkalmazott csúszóablakos átviteli technikával történik. A vételi és adási ablakok mérete 8 illetve 128 lehet.
visszaverődés: Üvegszálaknál a fényveszteség egyik forrása a két közeg határán bekövetkező visszaverődés (reflexió). Ez a hatás a határfelületek gondos összeillesztésével minimálisra csökkenhető.
Wais (Wide Area Information Server): A gopherhez hasonló információ kereső rendszer, azzal a különbséggel, hogy főleg grafikus felületen dolgozhatunk vele, és hogy a keresett információ helye nem kötött. Például egy megadott szó alapján egy listát kapunk minden olyan előfordulási helyről, ahol szerepel az adott szó, függetlenül attól, hogy az egy ftp-vel elérhető fájl neve, vagy egy gopher menüpontja, stb.
WWW (World Wide Web): Jelenleg a leggyorsabban terjedő, legnépszerűbb szolgáltatás az Interneten a Világméretű Háló, a WWW. Sikerének oka, hogy látványos dokumentumok nézhetők vele, amik tele vannak kereszthivatkozásokkal (ez a hypertext), és képekkel, olyan, mint egy képes lexikon.
A WWW általános ügyfél-kiszolgáló hálózati koncepcióra épül. Az információszolgáltató gépeken egy WWW kiszolgálóprogram (Web szerver) program fut, amely a felhasználók gépein futó böngésző-programok (Netscape, Explorer) által küldött kérésnek megfelelően elküldi a kért információt az adott gépre, amely ebben az esetben az ügyfél (kliens).
Minden információkérés és az arra adott válasz független a többitől, vagyis a kapcsolat csak az átvitel idejére jön létre A kiszolgáló nem figyeli külön az egymás után beérkező igényeket, mindet új kérésként kezel, még akkor is, ha az esetleg azonos helyről érkezett.
A WWW működését a gyakorlatban több tényező biztosítja:
Egyetemes leírás, amellyel a különböző forrásokra lehet hivatkozni. Minden információs egység — kép, grafika, animáció, szöveg — forrásként jelenik meg a hálózaton. Ezekre a forrásokra olyan módon lehet hivatkozni a kapcsolatok felépítése során, hogy meg kell adni a forrás helyét, és annak módját, hogy a használt program hogyan tudja megjeleníteni, használni ezt a forrást. Az alkalmazott megjelenítési módot az URL (Uniform Resource Locator - egységes forrásazonosító) adja meg.
X.25 DTE-DCE: Az X.25 egy CCITT ajánlás, amely a felhasználó (az adatvég-berendezés, DTE=Data Terminal Equipment) és a hálózat (adatáramkör végződő berendezés, DCE= Data Circuit terminating Equipment) közötti interfészt definiálja. A hálózatok ahol alkalmazzák, csomagkapcsolású hálózatok.
X.25 interfész
Az ábrán egy X.25 DTE-DCE interfész elrendezés látható. A modemes átvitelnél megismert DCE itt kissé más jelentésű. A távbeszélő áramkörökben használt DCE nem más mint a felhasznált modem. X.25 esetén a DCE a hálózat felsőbb rétegeibe is kiterjed.
Az X.25 második protokollszintje egy HDLC szerinti adatkapcsolat, amely a DTE és a DCE közötti hibamentes adatcserét biztosítja. A HDLC keretek az X.25 interfészen keresztül csak egy-egy csomagot hordoznak. A protokoll neve LAP-B (Link Access Protocoll-Balanced), ami egyenrangú állomásokat (kombinált állomás) definiál a két végponton.
A DTE-DCE interfészek közötti átvitelt megvalósító és lebontó folyamat vázlata a virtuális hívásnál látható.
9. fejezet: SZÓTÁR a - c
1.fejezet: A hálózatok célja, alkalmazása, alapfogalmak
2.fejezet: Fizikai átviteli jellemzők és módszerek
3.fejezet: Közeg-hozzáférési módszerek
4.fejezet: Adatkapcsolati protokollok
8.fejezet: A TCP/IP protokoll és az Internet