karakterorientált átvitel: Adatkapcsolati prorokolloknál a bitfolyam átvitele bár bitenként történik, azonban sokszor célszerûbb a bitcsoportos átvitelt alkalmazni. A bitcsoportok bár tetszõlegesek lehetnek, de legtöbbször az ASCII kódolású karakter kódolást alkalmazzuk. Ilyenkor az átvitel során mindig egész számú karaktert viszünk át, azaz az átvitt információ alapegysége a karakter. Ez a karakterorientált átvitel (szöveges információ átvitele esetén nem is rossz választás).

karakterorientált átviteli eljárás: A digitális átvitel során mindig biteket viszünk át, de mivel eleinte szövegátvitelt valósítottak meg, ezért az átvitt információ egysége a bitcsoport volt, amely a szöveg egy karakterét kódolta. Az ilyen, bitcsoportokat átvivõ módszert szokták karakterorientált átviteli eljárás-nak nevezni. Az átvitt információ egysége a karakter, és speciális ún. vezérlõ karakterek biztosítják az átvitel megfelelõ megvalósítását.

kezelõi jogok: Novell Netware-nél, mivel számos felhasználó osztozik a rendszer erõforrásain ezért biztosítani kell a rendszer egyes részei eléréseinek a védelmét is. Ezen védelmek közül csupán egyik lehetõség az ún. jogok használata. A könyvtárak és az azokban lévõ fájlok elérését és kezelését jogokhoz kötik. Ezek a jogok egy 8 elemû kétállapotú [RWCEMFAS] jelölésû vektorral írhatók le. A jelölésben szereplõ rövidítések jelentése:

A használatot biztosító tényleges jogok a felhasználónak adott kezelõi jogok, és a könyvtár örökölt jogmaszkjának eredõjébõl (ÉS kapcsolatából) adódnak. A rendszergazda minden felhasználónak ad kezelõi jogokat és a felhasználók által elérhetõ könyvtárak jogait is meghatározza. Ezen könyvtárak alatt létrehozott új alkönyvtárak a felettük lévõ könyvtár jogait öröklik (örökölt jogmaszk).

kliens-szerver: A hálózati eszközök kapcsolatában az egyik megoldási mód az Ügyfél-kiszolgáló kapcsolat, ahol van egy kitüntetett, általában a hálózatba kapcsolt gépeknél nagyobb teljesítményû gép (a szerver) amelynek feladata a többi géprõl (kliensektõl) érkezõ kérések kiszolgálása. Ezt a kialakítást kliens-szerver, magyarul ügyfél-kiszolgáló modellnek nevezik. Valójában mind a szerver mind a kliens a gépeken futó programok formájában jelennek meg, amelyek a gépek közötti összeköttetést kihasználva végzik a munkájukat. Természetesen az ügyfél-kiszolgáló modellnek több, minõségileg más kialakítása lehetséges, attól függõen, hogy egy adott feladat mekkora és milyen részét hajtja végre a kliens- illetve a szerver program.

Egy rendszerben természetesen egynél több szerver is elképzelhetõ.

kombinált állomás: Amikor a HDLC protokollt számítógépek közötti információ cserére is alkalmazták, természetesnek tûnt, hogy bármelyik kezdeményezheti és meg is szüntetheti az adatkapcsolatot. Ilyen esetben pont-pont típusú, szimmetrikus elrendezésre van szükség. Szimmetrikus kapcsolatot úgy valósíthatunk meg, hogy a vonal mindkét végére fõállomást helyezünk el, amelyek a túloldalon lévõ mellékállomással kommunikálnak. Az ilyen módon felépített és fizikailag nem különálló fõ- és mellékállomást tartalmazó egységet kombinált állomásnak hívják.

kommunikációs alhálózatok: a hosztokat kommunikációs alhálózatok kötik össze, amelyek feladata a hosztok közötti kommunikáció megvalósítása, azaz üzenetek továbbítása.

koncentrátor: Ha a terminálok közötti tényleges forgalom kicsi, akkor a kimenõ vonalon levõ kimeneti idõrések zöme veszendõbe megy. Ezért gyakran lehetséges olyan kimeneti vonalat használni, amelynek kapacitása kisebb, mint a bemeneti vonalak kapacitásainak összege. Az ezt megvalósító eszköz a koncentrátor. Ilyenkor a terminálok csak valódi adatot küldenek, álkaraktereket nem, de a karakterek származási helyét azonosítani kell.

könyvtár örökölt jogmaszk: Novell Netware-nél a rendszergazda a felhasználóknak kiosztott kezelõi jogok mellett a felhasználók által elérhetõ könyvtárak jogait is meghatározza. Ezen könyvtárak alatt létrehozot új alkönyvtárak a felettük lévõ könyvtár jogait öröklik (örökölt jogmaszk).

körbe-kérdezés: (roll-call polling). A vezérlõ sorban egymás után üzenetet küld minden terminálnak, amelyben megkérdezi, hogy az adott terminálnak van-e mondanivalója. A lekérdezõ üzenet egy helyszíncímet (site address) vagy állomáscímet (station address) tartalmaz, amely a megcímzett terminált azonosítja. Minden terminál minden lekérdezõ üzenetet vesz, de csak a neki szólóra válaszol. Ha a lekérdezett terminálnak van elküldeni való adata, akkor elküldi. Ha nem, akkor egy speciális "lekérdezés-visszautasítás” (poll reject) üzenetet küld válaszul. A vezérlõk rendszerint ciklikusan végzik a lekérdezést, de egyes esetekben fontos lehet, hogy egyes terminálok egy ciklus alatt többször is szóhoz juthassanak.

központ felé haladó lekérdezés: (hub polling). Vonallekérdezésnél ekkor a terminálvezérlõ elõször a legtávolabbi terminált kérdezi le. A megcímzett terminál megfordítja a vonali átvitel irányát. Ha van elküldeni való adata, elküldi a vezérlõnek, ha nincs, akkor a szomszédjának egy lekérdezõ üzenetet küld. Ha ez a terminál szintén tétlen, akkor ez is lekérdezõ üzenetet küld (a vezérlõ felé esõ) következõ szomszédjának. A lekérdezés így terminálról terminálra halad elõre addig, amíg a lekérdezés visszaér a vezérlõhöz. E módszer elõnye az, hogy a tétlen terminálok nem okoznak késleltetést, hiszen a felfedésükhöz — a körbekérdezéssel ellentétben — nem kell a vonal irányát folyamatosan cserélgetni. Elõfordul néha, hogy a lekérdezéshez külön mellékcsatornát használnak.

kriptológia: titkosítástan. Alapvetõ szabálya az, hogy a titkosítás készítõjének feltételeznie kell, hogy a megfejtõ ismeri a titkosítás általános módszerét (ábra). A módszernél a titkosítási kulcs határozza meg a konkrét esetben a titkosítást. A titkosítási-megfejtési módszer régen nem lehetett bonyolult, mert embereknek kellett végigcsinálni. Két általános módszert használnak: Helyettesítéses rejtjelezés, Felcseréléses rejtjelezés.

LAPB: A HDLC-t a CCITT késõbb az X.25 szabvány részeként LAP (Link Access Procedure - kapcsolat elérési eljárás) néven majd késõbb LAPB (LAP - Balanced) néven vette át. Ez utóbbi esetben már az állomások egyenrangúsága is lehetséges. Legfontosabb elõnyök a karakteralapú eljárásokkal összehasonlítva a következõk:

Lefojtó-csomagok: A hálózati adatátvitelnél a torlódás elkerülésére kidolgozott egyiik stratégia a Lefojtó-csomagok használata. A módszer alapfilozófiája: a torlódáskiküszöbölõ algoritmus csak akkor kezdjen mûködni, ha a hálózaton torlódásveszély kezd kialakulni. Erre a megoldás a következõ: minden IMP figyeli a kimeneti vonalainak átlagos kihasználtságát (K), és ezt mindig újraszámítja a pillanatnyi f vonalkihasználtság, és egy 0 és 1 közötti a felejtési tényezõ alapján:

Ha K értéke egy küszöböt elér, akkor a kimeneti vonal “figyelmeztetés” állapotba kerül. Az IMP minden beérkezõ csomag elküldése elõtt — ha ezt ilyen állapotú kimeneti vonalon kell továbbküldenie — elküldi, de a forráshelyre visszaküld egy lefojtó csomagot a beérkezett csomagban talált célcímmel együtt. Amikor a forrás IMP egy ilyen lefojtó csomagot kap vissza, akkor adott mértékben csökkentenie kell az ilyen irányú forgalmát.

levelezési listák: Az olyan levelezési fórumokat, amelyek hasonló témájú információcserére alakultak levelezési listáknak nevezzük. A csoport tagjai levelezésen keresztül állnak kapcsolatban egymással, a tagok egy központi helyre küldik a leveleiket, majd onnan kerülnek az egyes csoporttagoknak elküldésre, vagy levelenként, vagy idõszakonkénti pl. naponkénti gyûjtésben. Ez utóbbi esetben egy levélben kapja meg a lista résztvevõje az összegyûjtött napi levelezést, ezt szokták digest-nek hívni.

LLC: Logikai kapcsolatvezérlési alréteg. Az adatkapcsolati réteg logikai kapcsolatvezérlés szintjén az IEEE 802-es szabványt hozott létre: ezen a szinten minden IEEE 802-es szabvány közös, már amit a felsõbb rétegek felé mutat. Az alréteg szervezi az adatfolyamot, parancsokat értelmez, válaszokat generál, a hibákat ellenõrzi és helyreállítási funkciókat hajt végre.

A logikai kapcsolatvezérlés felel teljes mértékben az állomások közötti adatblokkok cseréjéért. A lokális hálózatban az adatblokkok cseréjéhez a hálózat állomásai között létesítendõ logikai kapcsolatra van szükség.

LLC PDU: Azt az adatblokkot, amely a forrásállomás logikai kapcsolatvezérlési alrétegébõl eljut a célállomás logikai kapcsolatvezérlési alrétegéig, logikai kapcsolatvezérlési protokoll adatblokknak (LLC Protocol Date Unit — LLC PDU) nevezzük Az adás folyamán a forrásállomás logikai kapcsolatvezérlõ alrétege átadja az adatblokkot a közeghozzáférés-vezérlõ alrétegnek.

Ezek az adatblokkok parancsokat és nyugtákat is hordozhatnak, azaz az üzenet feldolgozásának a vezérlésére használják.

login: Míg az egyes hosztokat a hosztcímük egyértelmûen meghatározzák, addig a hosztokat több felhasználó használja, tehát a hozzájuk kapcsolódó felhasználókat is meg kell különböztetnünk egymástól. Erre azok felhasználói neve (login- vagy felhasználónév), vagyis az adott hoszton egyedi azonosító-név szolgál.

MAC: Az IEEE 802.2-es szabvány az adatkapcsolati réteg felsõ részét, az ún. LLC (Logical Link Control - logikai kapcsolatvezérlés) alréteget definiálja. Sokáig vita volt arról, hogy az eltérõ közeg-hozzáférési módszerek miatt hová tartozzon a közeghozzáférés: a fizikai réteghez, vagy az adatkapcsolati réteghez. A vita lezárásaként az adatkapcsolati réteget osztották két részre: a közeg-hozzáférési alrétegre (MAC - Media Access Control - közegelérés vezérlés) és az LLC-re.

Mail-szerver: Elektronikus levelezésnél a levelek küldését és fogadását ténylegesen egy, folyamatos hálózati kapcsolattal rendelkezõ számítógépen futó program, a Mail-szerver (levelezés kiszolgáló) végzi. A felhasználók ténylegesen ennek a programnak küldik leveleiket, illetve ettõl kapják meg a leveleket. Az elküldött és kapott leveleket ez a program tárolja, és a címek alapján végzi a hálózaton keresztüli kézbesítést. Lényeges megkülönböztetni a hálózati internet címeket a levélcímektõl. A levelek címrésze határozza meg annak a gépnek az internet címét, amelyen a levelezés kiszolgáló program fut, és ezen címrész alapján a gépre küldött leveleket egy olyan lista segítségével kézbesíti, amely a gépen a levelezésbe bevont felhasználókat azonosítja.

MAP: (Manufacturing Automation Protocol - gyártásautomatizálási protokoll). Valós idejû mûködést követel.

MARK: A soros protokoll szerint, ha a soros vonalon nem folyik információátvitel, a vonal állapota aktív (MARK) szintû.

MAU: A vastag ETHERNET kábeleknél a kábelre egy adó-vevõt (transceiver vagy MAU - Media Attachment Unit) is illeszteni kell, amihez csatlakoztatott kábel köti össze az adó vevõt a számítógépben lévõ illesztõ kártyával. Az adó-vevõkábel (AUI=Attachment Unit Interface) legfeljebb 50 méter hosszú lehet, és öt különállóan árnyékolt sodrott érpárt tartalmaz. A MAU csatlakozója (Canon DB-15) négy szimmetrikus jeláramkört, tápellátást és földelést szolgáltató vezetéket tartalmaz. A jeláramkörök két jelvezetékbõl (A és B) és az árnyékolásukból (S) állnak.

megjelenítési réteg (presentation layer): a feladata az adatok egységes kezelése. A legtöbb alkalmazói program nem egy csupán egy bitfolyamot, hanem neveket, dátumokat, szövegeket küld. Ezeket általában adatstruktúrákban ábrázolják. A kódolás sem minden esetben egységes, pl. a karakterek kódolására az ASCII mellett az EBCDIC kód is használt. Más lehet egy több bájtos kód esetén az egyes bájtok sorrendje. Ezért egységes, absztrakt adatstruktúrákat kell kialakítani, amelyek kezelését a megjelenítési réteg végzi. További, e réteg által kezelt vonatkozások: az adattömörítés, illetve az átvitt adatok titkosítása.

mellékállomás: A HDLC-t az adatkapcsolat szintû asszimetrikus (unbalanced) mûködési módhoz fejlesztették ki, ahol egy mesterállomás (fõállomás (primary station)) vezérli a szolgaállomásokat (mellékállomás (secondary station)).

mérték: Az objektív mérték megállapításához lehet olyan teszteket futtatni az adott szakaszokon amely magadja az átlagos sorbaállási és átviteli késleltetési idõt, és ezt tekinti a mértéknek. Általánosan egy adott szakasz mértékét a távolság, az adatátviteli sebesség, az átlagos forgalom, a kommunikációs költség, az átlagos sorhossz vagy más egyéb tényezõk alapján határozzák meg.

migration (adatvándorlás): A Novell Netware 4.x egyik újdonsága. A ritkán használt adatokat automatikusan átmenti egy lassú, de nagy kapacitású háttértárra pl. mágnesszalagra, és igényléskor tölti vissza a merevlemezre

mikrovezérlõ: A mikroprocesszor mint a számítógép központi egysége, a hozzákapcsolt memóriával és be- kimeneti egységekkel együtt használható a gyakorlatban. Azokat az áramköröket, amelyek egy tokba integrálva tartalmazzák az elõbb felsorolt elemeket mikrovezérlõknek vagy más néven mikrokontrollereknek nevezzük. Ezek egy nagyobb rendszer részeként abba beillesztve, “beágyazva” önállóan is képesek mûködni, az összehangolt rendszermûködés érdekében egymással és a környezetükkel is kommunikálniuk kell. Ezek végeredményben szintén számítógépes hálózatok. Használatukra számos példát lehet hozni: ilyen vezérlõt tartalmaz a PC billentyûzete, az egér, a hajlékony- és merevlemezes meghajtó.

MIME: Elektronikus levelezésnél lehetõség van levélben nem ASCII karakterek, képek, hangok küldésére is. Ezt az eljárást MIME-nek (Multi-purpose Internet Mail Extensions) nevezik. Amelyik levelezõprogram ismeri ezt, azzal írható, illetve olvasható akár magyar ékezeteket tartalmazó levél is.

MNP: (=Microcom Networking Protocol) egy különleges hibajavító és adattömörítõ eljárás, amely zajos vonalakon is biztosítja a hibátlan adatátvitelt. Az OSI modell hálózati rétegének része, azaz szabványos adatkapcsolatot biztosít a különbözõ eszközök között. Lehet szoftveres és hardveres megoldású.

modem: az eszköz, amely a bemenetére adott bináris jel vezérlésével a modulációt elvégzi (modulálja), illetve a modulált analóg jelbõl a bináris jelet visszaállítja (demodulálja) modem-nek (modulátor - demodulátor) nevezzük.

multi-drop: Az RS-422-A egy legfeljebb 60 méter hosszú kábelen 2 Mbit/s-os átviteli sebességet engedélyez, sõt rövidebb távolságokra még ennél nagyobbat is. Itt már az egy ADÓ mellett több vevõ is lehet a vonalon, de így az átvitel csak szimplex. A pont-pont típusú összeköttetés helyett itt már üzenetszórásos összeköttetés van, és ez az ún. multi-drop kialakítás.

multimode: Üvegszálaknál a fényveszteség egyik forrása, a közeg határfelületén való átlépés megakadályozására a megoldás az optikában jól ismert teljes visszaverõdés jelensége. Ha a közeg határfelületére érkezõ fénysugár beesési szöge elér egy kritikus értéket, akkor a fénysugár már nem lép ki a levegõbe, hanem visszaverõdik az üvegbe. Az alábbi ábrán láthatóak az elmondottak. Az üvegszálban az adóból kibocsátott számos fénysugár fog ide-oda verõdni, az ilyen optikai szálakat többmódusú üvegszálnak (multimode fiber) nevezik.

9. fejezet: SZÓTÁR a - c

9. fejezet: SZÓTÁR d - f

9. fejezet: SZÓTÁR g - i

9. fejezet: SZÓTÁR n - p

9. fejezet: SZÓTÁR r - t

9. fejezet: SZÓTÁR u - x

Ábrajegyzék

Bevezetés

1.fejezet: A hálózatok célja, alkalmazása, alapfogalmak

2.fejezet: Fizikai átviteli jellemzõk és módszerek

3.fejezet: Közeg-hozzáférési módszerek

4.fejezet: Adatkapcsolati protokollok

5.fejezet: Hálózati réteg

6.fejezet: A felsõbb rétegek

7.fejezet: Lokális hálózatok

8.fejezet: A TCP/IP protokoll és az Internet

Tárgymutató