Sok alkalmazásnál a kapcsolódó kommunikációs vonalak jóval drágábbak a vonalhoz kötött berendezésnél. Sokszor megengedhető például, hogy egyetlen kommunikációs vonalon több terminál osztozhasson. A megoldás a terminál vezérlő (terminal controller) amely a hozzá kapcsolódó terminálcsoporttól érkező adatokat egyetlen vonalon továbbítja, valamint fordítva : a vonalról érkező adatokat a terminálcsoport felé küldi tovább.
50. ábra: Terminálvezérlők kapcsolása
A kapcsolódás, amint az ábrán is látható, két módon lehetséges: a terminálok ugyanahhoz a többpontos vonalhoz (multidrop line) csatlakoznak, vagy sugaras elrendezésben az egyes terminálok külön két pont közötti vonalukkal (point-to-point line) kapcsolódnak a vezérlőhöz.
A kérdés, amely azonnal felmerül: mi lesz, ha a terminálokat egyszerre akarják használni?
Nyilvánvalóan valamilyen hozzáférési elvet kell alkalmazni. A hagyományos módszer szerint egy terminál mindaddig nem juthat szóhoz, amíg a vezérlő meg nem szólítja. E megoldásnak lekérdezés (polling) az általánosan elfogadott neve.
A lekérdezés másként zajlik a többpontú, illetve a kétpontos (csillag-) vezérlő esetén.
Többpontos esetben két lekérdezési módszer ismeretes. Az elsőben, amelyet körbe-kérdezésnek (roll-call polling) neveznek, a vezérlő sorban egymás után üzenetet küld minden terminálnak, amelyben megkérdezi, hogy az adott terminálnak van-e mondanivalója. A lekérdező üzenet egy helyszíncímet (site address) vagy állomáscímet (station address) tartalmaz, amely a megcímzett terminált azonosítja.
Minden terminál minden lekérdező üzenetet vesz, de csak a neki szólóra válaszol. Ha a lekérdezett terminálnak van elküldeni való adata, akkor elküldi. Ha nem, akkor egy speciális "lekérdezés-visszautasítás” (poll reject) üzenetet küld válaszul. A vezérlők rendszerint ciklikusan végzik a lekérdezést, de egyes esetekben fontos lehet, hogy egyes terminálok egy ciklus alatt többször is szóhoz juthassanak.
Fél-duplex vonalon terminálonként két vonallekérdezésre van szükség: az első a vezérlő adását, a második a terminál adását engedélyezi. Mivel a mindkét irányú vonallekérdezés ideje akár több száz milliszekundum is lehet, ezért az összes terminál lekérdezése már túl hosszú időt igényelhet, még akkor is, ha a legtöbb terminálnak nincs üzenete.
E probléma megoldására van egy másik lekérdezési módszer, az ún. központ felé haladó lekérdezést (hub polling). Ekkor a vezérlő először a legtávolabbi terminált kérdezi le. A megcímzett terminál megfordítja a vonali átvitel irányát. Ha van elküldeni való adata, elküldi a vezérlőnek, ha nincs, akkor a szomszédjának egy lekérdező üzenetet küld. Ha ez a terminál szintén tétlen, akkor ez is lekérdező üzenetet küld (a vezérlő felé eső) következő szomszédjának. A lekérdezés így terminálról terminálra halad előre addig, amíg a lekérdezés visszaér a vezérlőhöz. E módszer előnye az, hogy a tétlen terminálok nem okoznak késleltetést, hiszen a felfedésükhöz — a körbekérdezéssel ellentétben — nem kell a vonal irányát folyamatosan cserélgetni. Előfordul néha, hogy a lekérdezéshez külön mellékcsatornát használnak.
Csillagvezérlő esetén valójában nem is lenne szükség lekérdezésre. Ennek ellenére a körbekérdezést gyakran használják ilyen esetekben is azért, hogy a mesterállomás szép sorban kérhesse be az adatokat. Az itt használt lekérdező üzenetek különböznek a többpontú vezérlőnél alkalmazottól, ugyanis a terminálok csak a nekik szóló üzeneteket veszik, vagyis nincsen szükség címekre.
A terminálvezérlőknek működésmódjuk alapján két csoportjuk van: multiplexerek és koncentrátorok. A multiplexer olyan eszköz, amely a kapcsolódó terminálok üzeneteit előre megadott sorrend szerinti egy adott időtartamig (időrés) veszi, és azokat ugyanabban a sorrendben a kimenő vonalon továbbítja. Induláskor a multiplexer és a számítógép felszinkronizálják önmagukat. Mivel minden egyes kimeneti időrés egy meghatározott bemeneti vonalhoz van hozzárendelve, ezért nincs szükség a bemeneti vonalak sorszámának továbbítására.
Ha nincs adat, akkor álkaraktereket kell használni. Nincs lehetőség az időrések átugrására, mivel a vételi oldal a beérkező karakterek pozíciójából tudja azt, hogy melyik karakter melyik terminálról jött.
Ha a tényleges forgalom kicsi, akkor a kimenő vonalon levő kimeneti időrések zöme veszendőbe megy. Ezért gyakran lehetséges olyan kimeneti vonalat használni, amelynek kapacitása kisebb, mint a bemeneti vonalak kapacitásainak összege. Az ezt megvalósító eszköz a koncentrátor. Ilyenkor a terminálok csak valódi adatot küldenek, álkaraktereket nem, de a karakterek származási helyét azonosítani kell. Például úgy, minden karakter kettőzött : egyik a terminál száma a másik a tényleges karakter. Az ilyen elven működő koncentrátorokat, szemben a valódi (szinkron) multiplexerekkel, statisztikai multiplexereknek (statistical multiplexer) nevezik.
Sajnos azonban a koncentrálásnak a lényegéből fakadóan van egy komoly hátránya. Ha minden terminál egyszerre kezd el maximális sebességén forgalmazni, akkor a kimeneti vonal kapacitása ezt nem képes kezelni, elveszhetnek adatok. Emiatt a koncentrátorokat, a rövid idejű forgalomcsúcsok adatvesztés nélküli kezelésére külön pufferekkel látják el.
1.fejezet: A hálózatok célja, alkalmazása, alapfogalmak
2. fejezet: Általános elméleti alapok, Vonalak megosztása, Vezeték nélküli átviteli közeg, Analóg átvitel, Digitális átvitel, Párhuzamos és soros adatátvitel, Aszinkron soros adatátvitel, X.21 interfész, ISDN-integrált szolgáltatású digitális hálózat, Beágyazott rendszerek kommunikációja, Soros kommunikáció, Ellenőrző kérdések és válaszok
3.fejezet: Közeg-hozzáférési módszerek
4.fejezet: Adatkapcsolati protokollok
8.fejezet: A TCP/IP protokoll és az Internet